Versenyistálló, topmenedzserképzés, vagy gyermeknek lenni az óvodában???

Hát, igen. Ez nagy kérdés a szülőknek, és az óvodák fenntartóinak.
 A szülő szeretné felkészíteni a gyermekét erre a szaladó világra, és ebben igaza van. Viszont legjobban úgy készíti fel, ha érzelmi biztonságot nyújt a gyermekének úgy, hogy sokat van együtt vele, elviszi magával a boltba, a fodrászhoz, a nagymamához, ahol segíteni kell valamiben. Ha segíthet répát, hagymát kihúzni a földből, cseresznyét szedni, lekvárt főzni. Ha EGYÜTT csinálnak valamit. Megtanulja észrevétlenül, hogy a boltban köszönünk, kérünk, a fodrász néni szerszámai nem játékszerek, hogy a nagyinak jó, ha behordjuk a fáját az eső elől. A répa, hagyma, és egyéb ennivalókkal való foglalatosság meg egyenesen szuperjó móka. Amikor eszi a lekvárt, és kint esik a hó, meg hideg van, de jó lesz visszaidézni a nyári időszakot, amikor mindez készült! Már nem is lesz olyan hideg a tél, és a havat is kellemesebb lesz lapátolni apával, EGYÜTT. A szülő, evés közben elmesélheti, hogy mit is kellett mindahhoz tenniük, amíg az üvegbe került a lekvár. Az élmények felidézése olyan kellemes érzésekkel tölti el mindkettőjüket, különösen a gyermeket, melynek során olyan érzelmek szabadulnak fel, amelyek kitörölhetetlenek lesznek, és amelyek egy szilárd bázis építőkövei lehetnek...akárcsak a hólapátolás. Arra pedig majd a kikelet idején- amikor elteszik aludni a hólapátot, meg a szánkót-, lesz jó visszagondolni, és újra elmesélve átélni-építőkövet csinálni.

Máté evangéliuma

A fenntartó pedig azért igyekszik több mindent kínálni az óvodai életben: angol, német tanítás, jazzbalett, zeneovi, stb., hogy a szülő, oda vigye gyermekét, ahol több lehetőség van az ÉLETre való felkészítéshez.
Mindenkinek igaza van, csak egyben tévednek. A gyermek, az gyermek, és szüksége van több órányi rohangálásra és ordibálásra ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön testileg, és lelkileg. Ha még óvoda után, 5 órakor beadjuk valamilyen foglalkozásra, mikor lesz ideje rohangálni, és ordibálni? Persze, igen, mondhatjuk, hogy azért van az óvoda, ott van minderre idő, egész nap. Igen, de akkor mikor visszük el a boltba, mikor húzzuk ki a répát, hagymát, mikor főzünk vele lekvárt? Mikor vagyunk VELE???
Vekerdy Tamás könyveiben- amelyeket mindenkinek szívből ajánlani tudom, és aki közel él hozzám, annak szívesen kölcsön is adom-,ezekről ír. Az ő szava a "topmenedzser", tőle vettem kölcsön, amit őszintén remélek, hogy nem vesz tőlem zokon.
Vekerdy Tamás:Jól szeretni - Tudod-e, hogy milyen a gyereked? Kulcslyuk Kiadó, 2013.

Egyszóval: ha én mostani, kisgyermekes szülő lennék, és lenne választási lehetőségem, azt az óvodát választanám, ahol engedik a gyermeket tapasztalni, hozzásegítik ahhoz, ahol szeretik önmagáért, ahol nem fejlesztik, mert az nem kell /nem SNI-s/, ahol szabad szaladgálni, mindenfélét kipróbálni, ahol az óvónéni fejből mesél, mert akkor látszik a szemén a mese, ahol báboznak, énekelnek teli torokból, azt játszik, amihez kedve van, és elérhető közelségben hagyják azokat a szerszámokat, amelyekkel kifeljezheti önmagát, kifestheti, kimázolhatja a papírt, gyurmázhat, és ahol akkor is kitennék a rajzát, munkáját, ha nem olyan szép.

Hogy a többi szülő azt gondolja, nem vagyok normális, vagy rosszat akarok a gyerekemnek.....hát az az ő dolga.

Az óvoda...

...fura, csodálatos valami. tele játékkal, vidámsággal, szeretettel, együttes élménnyel, öleléssel. Néha életre szóló barátságok, kötődések alakulnak az óvodás évek alatt. Dolgoztam olyan óvodában, ahol minden berendezési tárgy a csoport nevéhez kapcsolódó színekkel és formákkal harmonizált. Szerettem, mert jó érzés volt belépni, ott lenni. Olyan helyen is voltam, ahol a bútorok stílusa, formája esetleges volt, épp, amit találtunk, megmaradt, stb.  A következő munkahelyem megint csak gyönyörű, új, ízléses, kedves, kellemes. A lényeg azonban nem ez...vagy nem csak ez. A lényeg az, ami abban a pillanatban megérinti, amikor belép, akár felnőtt, akár gyerek, úgy érzi, "jó helyen vagyok, itt biztonságban vagyok". 
A gyerekek képesek eljátszani hosszú ideig kavicsokkal, kukoricatorzsákkal, csigaházakkal is, ha körülötte béke, és szeretet van. Persze az esztétikai élmény pszichológiai hatása is fontos a gyermek életében. 
Ám, ha az óvó néni tárt karokkal, mosolyogva fogadja, ha minden reggel van hozzá egy kedves szava, ha emlékszik, tegnap, épp annak a gyereknek mit ígért, hogy megkérdezze, jól van-e a kiscicája, hogy fáj-e még a tegnapi elesés helye, hogy megdicsérje a ruháját, stb, abban a pillanatban nem fontos a bútor formája és színe.
A szülőknek fontos az első látásra szép hely. Szeretnék, ha a gyermekük esztétikus, kellemes helyen tartózkodna a nap legnagyobb részében. Ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy az az óvodás gyermek, aki reggel kb. fél nyolckor érkezik, és fél négy körül megy haza, lehúz egy kemény műszakot az óvodában, összezárva még huszonvalahány különböző gyerekkel, és három felnőttel, akik teljesen idegenek egy ideig, mert a bizalom nem épül meg egy nap alatt. 
A szülőnek tehát az első látás is fontos. Azok a szerencsés helyzetben lévő szülők, akik óvodát választhatnak, ezt is figyelembe vehetik. Szájreklám útján terjed az óvónénikről alkotott vélemény, negatív és pozitív egyaránt. Érthető, hogy ők is szoronganak, mert hisz szemük fénye kezét először engedik el, és teszik bele egy idegen ember kezébe, akit jó esetben a nagyobb testvér útján ismernek, de van, aki akkor látja először. Szoronganak, megfelel-e a gyermekük az elvárásoknak, a többi gyerekhez képest nincs-e lemaradva, és ha igen, akkor mi lesz?
Megnyugatatnám őket, nincs olyan gyermek, aki korban az óvodába bevehető, hogy nem felel meg. Ha nem eszik egészen egyedül, ha segíteni kell neki a kézmosásnál, ha alvókával tud csak aludni, vagy cumival, ám legyen. Semmi nem lehetetlen. Nincs olyan törvény, rendelet, előírás, íratlan szabály, hogy milyennek kell lennie annak a kisgyereknek, aki először lép az óvodába. Minden kisgyereket be kell fogadnunk, tartson a beszoktatási idő bármeddig. Ez nem azt jelenti, hogy a szülős beszoktatás hónapokig tarthat. 
Aki megteheti, még az óvodába lépés előtt, augusztus utolsó napjaiban járjon be az oviba egy-két órára, aki év közben lesz ovis, ők akkor, év közben. Az egy hétnél tovább tartó szülős beszoktatást nem tartom helyesnek, mert akkor a gyermek ezt szokja meg, nehezebb lesz az elválás később. A fokozatosság elvének érvényesülése a legjobb megoldás, persze, ez is gyermektől függ. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy először maradjon ott vele egyik szülő, aztán menjen el egy rövid időre, pl. a boltba, és így tovább, egyre hosszabb ideig hagyja ott gyermekét. Van azonban olyan gyermek, akinek nincs ilyen fokozatokra szüksége, mert egy két nap délelőtti ottlét után képes az ebédelésre, ottalvásra.
Szabad, sőt kell aggódni a gyeremekeinkért, de igyekezzünk nem mutatni azt! Szülőnek sírni csak az ajtó becsukódása után szabad, mert a gyermek megijed, és olyan gátlás, rossz élmény alakul ki benne, ami lehet, hogy örökre nyomot hagy, és az óvodás éveket megkeseríti.
A szülőnek az oviba lépés előtt semmit nem kell megtanítani a gyermekének, ugyanúgy kell folytatnia a nevelését, mint eddig. Könnyebb a dolga, ha néhány héttel korábban beszélgetnek az óvodáról, mesét talál ki róla, mesél saját óvodás jó élményeiről, több részletben veszik meg a hátizsákot, tornacipőt, megbeszélik, melyik alvókát viszik, lesz-e cumi, vagy nem...Ez a legjobb előkészítés, megkönnyíti az óvodás élet szereplőinek életét, de különösen a gyermekét.....ez a legfontosabb.

A szakértő....

Vekerdy Tamás a derűs gyermekkorról, a szülő-gyermek kapcsolatról

A kezdet...

Szeretettel üdvözlök minden idetévedő látogatót.

Óvoda - és gyógypedagógus vagyok, közel 30 éve vagyok a pályán. Ez a szolgálatban eltöltött idő jogosít fel arra, hogy mások kérdéseire, óvodáskorú gyermekeikkel kapcsolatos aggályaikra megoldást tudjak mondani.

Találhatnak majd a kedves érdeklődők törvényi hivatkozásokat, pszichológiai, pedagógiai tárgyú cikkeket, a gyerekekkel töltött idő változatosabbá tételéhez ötleteket, meséket, verseket, dalokat....

Akik rendszeresen belátogatnak ide, nekik a napi kapcsolat egyszer csak fontossá válik.

Szabad vitatkozni, élményeket, tapasztalatokat megosztani velem, és a többi szülővel, tippeket adni egymásnak. A lehetőségeknek csak a fantáziánk szabhat határt.

Ez nekem nem üzlet, kedvtelés, hobbi, érdeklődési kör, a gyerekek szeretete.

Kívánok hasznos együttlétet a szülőtársakkal, a pedagógus kollégákkal, és mindenkivel, akinek valami megosztanivalója akad.

Köszönettel: Budai Ibolya