...fura, csodálatos valami. tele játékkal, vidámsággal, szeretettel, együttes élménnyel, öleléssel. Néha életre szóló barátságok, kötődések alakulnak az óvodás évek alatt. Dolgoztam olyan óvodában, ahol minden berendezési tárgy a csoport nevéhez kapcsolódó színekkel és formákkal harmonizált. Szerettem, mert jó érzés volt belépni, ott lenni. Olyan helyen is voltam, ahol a bútorok stílusa, formája esetleges volt, épp, amit találtunk, megmaradt, stb. A következő munkahelyem megint csak gyönyörű, új, ízléses, kedves, kellemes. A lényeg azonban nem ez...vagy nem csak ez. A lényeg az, ami abban a pillanatban megérinti, amikor belép, akár felnőtt, akár gyerek, úgy érzi, "jó helyen vagyok, itt biztonságban vagyok".
A gyerekek képesek eljátszani hosszú ideig kavicsokkal, kukoricatorzsákkal, csigaházakkal is, ha körülötte béke, és szeretet van. Persze az esztétikai élmény pszichológiai hatása is fontos a gyermek életében.
Ám, ha az óvó néni tárt karokkal, mosolyogva fogadja, ha minden reggel van hozzá egy kedves szava, ha emlékszik, tegnap, épp annak a gyereknek mit ígért, hogy megkérdezze, jól van-e a kiscicája, hogy fáj-e még a tegnapi elesés helye, hogy megdicsérje a ruháját, stb, abban a pillanatban nem fontos a bútor formája és színe.
A szülőknek fontos az első látásra szép hely. Szeretnék, ha a gyermekük esztétikus, kellemes helyen tartózkodna a nap legnagyobb részében. Ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy az az óvodás gyermek, aki reggel kb. fél nyolckor érkezik, és fél négy körül megy haza, lehúz egy kemény műszakot az óvodában, összezárva még huszonvalahány különböző gyerekkel, és három felnőttel, akik teljesen idegenek egy ideig, mert a bizalom nem épül meg egy nap alatt.
A szülőnek tehát az első látás is fontos. Azok a szerencsés helyzetben lévő szülők, akik óvodát választhatnak, ezt is figyelembe vehetik. Szájreklám útján terjed az óvónénikről alkotott vélemény, negatív és pozitív egyaránt. Érthető, hogy ők is szoronganak, mert hisz szemük fénye kezét először engedik el, és teszik bele egy idegen ember kezébe, akit jó esetben a nagyobb testvér útján ismernek, de van, aki akkor látja először. Szoronganak, megfelel-e a gyermekük az elvárásoknak, a többi gyerekhez képest nincs-e lemaradva, és ha igen, akkor mi lesz?
Megnyugatatnám őket, nincs olyan gyermek, aki korban az óvodába bevehető, hogy nem felel meg. Ha nem eszik egészen egyedül, ha segíteni kell neki a kézmosásnál, ha alvókával tud csak aludni, vagy cumival, ám legyen. Semmi nem lehetetlen. Nincs olyan törvény, rendelet, előírás, íratlan szabály, hogy milyennek kell lennie annak a kisgyereknek, aki először lép az óvodába. Minden kisgyereket be kell fogadnunk, tartson a beszoktatási idő bármeddig. Ez nem azt jelenti, hogy a szülős beszoktatás hónapokig tarthat.
Aki megteheti, még az óvodába lépés előtt, augusztus utolsó napjaiban járjon be az oviba egy-két órára, aki év közben lesz ovis, ők akkor, év közben. Az egy hétnél tovább tartó szülős beszoktatást nem tartom helyesnek, mert akkor a gyermek ezt szokja meg, nehezebb lesz az elválás később. A fokozatosság elvének érvényesülése a legjobb megoldás, persze, ez is gyermektől függ. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy először maradjon ott vele egyik szülő, aztán menjen el egy rövid időre, pl. a boltba, és így tovább, egyre hosszabb ideig hagyja ott gyermekét. Van azonban olyan gyermek, akinek nincs ilyen fokozatokra szüksége, mert egy két nap délelőtti ottlét után képes az ebédelésre, ottalvásra.
Szabad, sőt kell aggódni a gyeremekeinkért, de igyekezzünk nem mutatni azt! Szülőnek sírni csak az ajtó becsukódása után szabad, mert a gyermek megijed, és olyan gátlás, rossz élmény alakul ki benne, ami lehet, hogy örökre nyomot hagy, és az óvodás éveket megkeseríti.
A szülőnek az oviba lépés előtt semmit nem kell megtanítani a gyermekének, ugyanúgy kell folytatnia a nevelését, mint eddig. Könnyebb a dolga, ha néhány héttel korábban beszélgetnek az óvodáról, mesét talál ki róla, mesél saját óvodás jó élményeiről, több részletben veszik meg a hátizsákot, tornacipőt, megbeszélik, melyik alvókát viszik, lesz-e cumi, vagy nem...Ez a legjobb előkészítés, megkönnyíti az óvodás élet szereplőinek életét, de különösen a gyermekét.....ez a legfontosabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése